Én is póbálkoztam naplóírással, de eddig még sose sikerült két egymás utáni napon bejegyzést írni. Megpróbáltam már kis vonalas füzettel, olvastam már a neveletlen hecegnő naplóját is, most a blognál tartok. Szerintem te is érted, hogy miről beszélek.
Anyukáink is biztos kipróbálták ezt a módszert, ha nem volt kivel megbeszélniük érzéseiket. Ez már egy 21. századi módszer , amikor az egész világgal megosztod búd,és bánatod. De egy nap az a kis füzet a fiók mélyére kerül, mert mondjuk már betelt, vagy már kinőttél ebből a dologból. Én nagyon jódolognak tartom a naplóírást, hisz olyan jó felnőtt korodban ezt a kis bugyuta füzetet visszaolvasni, amikor még csak az iskolai dolgok voltak a legnagyobb gondok. Vagy csak pár év múlva is akkorákat nevethet rajta az ember.
(A minap néztem meg egy régi naplóm, és tele volt helyesírási hibával, meg amik a gondot jelentették azon csak nevetni tudtam xĐ)
